Melyek a Pugacsovi felkelés szakaszai

Emelyan Ivanovich Pugachev - Don kozák, a Yaits kozákok lázadásának vezetője, más néven az 1773–1775 paraszti háború. Ezen felül Pugacsov a III. Péter császár legsikeresebb bejelentője, amely valójában lehetővé tette számára, hogy a tömegek nagyszabású beszédét a kormány ellen szervezzék és vezéreljék.

A felkelés kezdete

1773. szeptember 17-én bejelentették a jaitski hadseregnek az önirányító király első rendeletét, amely után 80 kozák kirekesztette a Yaikot. De már szeptember 18-án, amikor a Pugacsovi kirendeltség megközelítette a Yaitsky várost, 300 ember lépett fel, és az emberek továbbra is csatlakoztak hozzá. A lázadók nem tudták elfoglalni a várost, továbbmenekültek és táboroztak Iletsk városához, amelynek kozákjai esküsznek hűségesen a "cár" Pugacsovhoz. Ennek köszönhetően a város egész tüzérsége a kirendeltség kezébe került, itt szintén elkötelezték az ileszki Portnov parancsnok első kivégzését.

A parasztháború vereséget szenvedett, amely elkerülhetetlen volt a parasztság cselekedetei számára a feudalizmus korában, ám a jobbágyás alapjainak csapására szolgált.

Ezen események után, a konzultációt követően a lázadók úgy döntöttek, hogy a fő erõket a régió fõvárosába, Orenburg városába küldik. Az Orenburg felé vezető úton lévő erődítmények egymás után engedelmeskedtek a Pugachevitáknak, szinte harc nélkül. Általános szabály, hogy a garnizon erődítmények keveredtek és katonákból és kozákokból álltak. A kozákok nagyrészt a lázadók oldalára kerültek, és ez utóbbinak lehetővé tette, hogy jelentős veszteségek nélkül elfoglalja az erődöt.

Október 4-én egy 2, 5 ezer embert és több tucat ágyút számláló lázadó csapata lépett be Orenburg felé. A várost nem lehetett gyorsan elfoglalni, ostrom kezdődött, amely hat hónapig tartott. Az Orenburg erőszakos ostroma alatt Pugacsov irodája tovább növekedett, lázadó csapatokat szerveztek, s még katonai kollégiumot is létrehoztak. Egyesek szerint meglehetősen pontatlan adatok szerint a parasztháború első szakaszában a lázadó seregek száma elérte a 30–40 ezer embert. Amíg az ostrom tartott, a Pugachev csapatok több kisebb települést el tudtak foglalni, és megpróbálták elfoglalni Cseljabinszkot és Ufát, a lázadásban részt vevő területek folyamatosan bővültek.

Mindezen katonai sikerek ellenére, 1774. március 22-én a lázadó erők zúzó vereséget szenvedtek a Tatischevskaya erődön, maga Pugacsov elmenekült.

A lázadás folytatása

A büntető expedíció továbbra is lendületet kapott és összetörte a lázadókat az egész területükön. Április elején azonban a Pugacsov elleni katonai műveletek parancsnoka meghalt, és a művelet általános intrikák sorozatában megfojtotta. Ez a körülmény Pugacsovnak adta időt a törött és szétszórt csapatok összeállítására. Az összegyűlt 5000 ezer hadseregnek sikerült több erődöt elfoglalnia és Kazanba költözni. Kazán megközelítésekor a lázadó hadsereg 25 000 embert számlált, és sikerült elrobbantani a várost. A támadás után erős tűz kezdődött, a városi helyőrség maradványai menekültek a Kazan Kremlbe és felkészültek az ostromra. Amíg Kazan elfogása tartott, kormányzati csapatok közeledett hozzá, maga a Ufa ellen lázadókat üldözve. A lázadóknak el kellett hagyniuk az égő várost, és el kellett hagyniuk a Kazanka folyót. 1774. július 15-én a Pugachevök határozott csatába léptek az őket követõ hadsereggel és vereséget szenvedtek. A lázadó cárt ismét el kellett menekülni, 500 ember kirekesztettségével átjutott a Volga jobb partjára.