Miért szükségesek a beszéd részei?

A beszéd részei a szavak legfontosabb nyelvtani osztályai. Három általános tulajdonság alapján csoportokra osztják őket: szemantikai (általános nyelvtani jelentés); morfológiai (a szó nyelvtani kategóriái); szintaktikai (egy mondatban meghatározott funkció végrehajtása). Ezenkívül a beszéd egyik részének szavai lehetnek szószerkesztő affinitással.

A modern orosz nyelven négy típusú beszédet különböztetünk meg: a beszéd független, segédrészeit, modális szavakat, közbeszólásokat és onomatpoeikus szavakat.A független beszédrészek a környező valóság tárgyait, jeleit, műveleteit, folyamatait és egyéb jelenségeit jelölik. A mondat független tagjai, szóbeli hangsúlyt fektetnek rájuk, nyelvtani kérdést tesznek fel, és ez megkülönbözteti őket a hivatalos szavaktól. A beszéd független részeinek meghatározható lexikális jelentése van. Az ilyen típusú beszéd következő részeit meg lehet különböztetni: főnév, melléknév, számjegy, névmás, ige, határozószó. A nyelvtudományban továbbra is ellentmondásos a részvétel, a baktériumok és a státusz kategóriáját kifejező szavaknak a nyelv független részeire történő besorolása, ám az orosz nyelvű iskolai tanfolyamon önállónak tekintik őket. ne hívja fel a valóság jelenségét, és ne rendelkezzen önálló lexikális jelentéssel. Feladatuk a tárgyak és jelenségek közötti kapcsolatok rámutatása. Anélkül, hogy a mondatban szintaktikai szerepet játszanának, nincs szóbeli stresszük is.A modális szavak külön kiemelkednek a beszéd külön részében, mert fejezzék ki a felszólaló szubjektív hozzáállását a tárgyalt témához, az állítás felépítéséhez stb. Egy mondatban általában bevezető szavakként szolgálnak. Az közbenső válaszok kifejezik a beszélő érzéseit anélkül, hogy megneveznék őket (ó, ó, hé, igen, kedves). A hang utánzó szavak fonetikai kialakításukban az állatok, a madarak által felkiáltott felkiáltásokat, hangokat és kiáltásokat, a természeti jelenségek hangjait stb. Külsőleg közel állnak az interjelekcióhoz, ám eltérnek tőle az érzelmek és a beszélő akaratának kifejezése hiányában. Az onomatopoéia kifejező eszközként szolgál a valóság (tükröződés, csaj-csipog, fasz-tarara) tükrözésére.