Megéri-e az iskolában dacolni?

Az iskola folyamán kollektív személyiség alakul ki a gyermekben, amely megjelenik a hallgató és a körülötte lévő emberek közötti kapcsolatban. Fontos szerepet játszik ebben a folyamatban a választott viselkedési modell, amely néha meglehetõsen excentrikus lehet.

A gyermekek pszichéjának egyik jellegzetessége az a vágy, hogy szembekerüljön a társai környezetével, és egyre inkább felhívja a társadalom figyelmét. Időnként ehhez a gyermek egy nagyon nem szokásos viselkedési modellt választ, amely a szociátiával szomszédos. Ez a jelenség nagyon gyakori és érthető, de számos olyan problémát rejt magában, amelyek kötelező megoldást igényelnek. Egyrészt az a vágy, hogy kiemelkedõ viselkedésként viselkedjen, normálisnak tekinthetõ, de mindenképpen kerülendõ a vágy, hogy túllépjünk az erkölcsi és társadalmi normákon.

Kommunikációs viselkedés társaikkal

A baráti körben a hallgatónak teljes és törvényes joga van kiemelkedni, hangsúlyozva saját személyiségét. Gyakran a fiatalember vagy lány által követett tanfolyam meghatározásának fő mozgatórugója, amely mindenkinél sokkal értékesebb, a divat és az ahhoz kapcsolódó trendek. A paradoxon itt az, hogy a gyermek az egyéniség megmutatására törekszik, miközben egy teljesen ellentétes vektorban viselkedik - olyan tulajdonságokat szerez, amelyek jelzik az azonos többségtípus által meghatározott kultúrához való tartozást. Ahelyett, hogy követné a tömegtel szembeni fejlődési irányt, amely valóban egyedivé teszi a gyermeket, megpróbálja a feje fölé ugrálni a saját fajtájú általános tömegben. Erre példa a divatos ruházat, a kommunikáció módja, a használt beszédforgalom és a legtöbb gyermekre jellemző művészeti tárgyak iránti elbűvölet. Nem mindig jó, ha a gyermeknek fejében születik valami jó igény, amelyet a szülők anyagi helyzete, vagy például a saját képességeik nem támasztanak alá. Ahelyett, hogy egy másik, megfelelőbb fejlődési utat választott volna, a hallgató elkezdi túlságosan izgalommal viselkedni, néha nem megfelelő módon, amit már nem lehet magától értetődőnek tekinteni.

Kapcsolatok a tanárokkal

A tanárok és a hallgatók nemzedékei közötti szakadék hatalmas, ami a társadalmi viselkedés nézetei, erkölcsi alapelvei és normái között ütközik. Ezen az alapon gyakran konfliktus merül fel, amely a tanárt a gyermek szemében olyan bosszantó beszélgetõpartnerként határozza meg, akinek nincs igazi hatalma felette. Egyrészt a gyermeknek meg kell értenie, hogy valóban így van, de ennek ellenére nem szükséges átlépni a tiszteletet. Senki sem kényszeríti elfogadni a tanár által megkövetelt nézetet, de hallgatni és megpróbálni megérteni a probléma lényegét egy érett és érdeklődő számára nem csak egyszerű, hanem nagyon hasznos is.