Mi a szótag fonetikus egységként?

A szótag mint fonetikai egység sok nyelvész figyelmét felkelt, mivel a fő hangváltozások a szótagon belül zajlanak. Az emberi beszéd beszédfolyam vagy hanglánc. A beszéd egyik fonetikus egységét szótagnak tekintik. A szótagot különböző szempontokból lehet megtekinteni.

A modern nyelvészetben különféle nézetek vannak a szótag természetéről és a szótag elválasztásának problémájáról. Általános értelemben a szótag a beszédmegosztás legkisebb egysége. Fonetikai szempontból a szótagot olyan beszédszakasznak kell tekinteni, amelyben az egyik hang szonósabb, mint a szomszédos. A fonetikában a szótag lényegét akusztikus és artikulációs helyzetekből lehet meghatározni. A megközelítés attól függ, hogy a beszéd melyik oldala fontos a kutató számára. A szótag artikulációs megértése a nyelv hangoldalához kapcsolódik. Hangot vagy hangok kombinációját készítjük el egy kilégzési nyomással, artikulációs készülék segítségével. A szótag meghatározása megtalálható az iskolai tankönyvekben.

Akusztikai szempontból egy szót szótagokra osztanak, attól függően, hogy milyen hangok vannak a mellette álló hangok sonoritásának fokán. Ezért a szótagot úgy definiálhatjuk, mint a hangok kombinációját változó szonoritású hangokkal. A szilárdság az, ahogy az ember oldalról hallja a hangot. A szótagnak mindig van szótag és nem szótag. Például a „kutya” szóban három szótag és „o”, „a”, „o” szótagú magánhangzók vannak. A leghalálosabbnak tekintjük magánhangzókat vagy szótagokat. A hangot szonoros mássalhangzók is képezhetik (p, l, m, n).

A fonetikában a szótagokat nyitott és zárt részekre osztják, rejtett és fedett részekre osztják. A nyitott szótag mindig szótaggal fejeződik be: ma-ma, zhara, ma-shi-na, stb. A zárt szótag nem szótaggal fejeződik be: asztal, itt, ház stb. A nyitott szótag magánhangzóval kezdődik: On, y-move, stb. Ennek megfelelően a fedett szótag mássalhangzóval kezdődik: be-ret, me-me, for-be stb. A hang hosszától függően a rövid és a hosszú szótagokat megkülönböztetjük. Ezek a szótagok fontosak a versifikálás során, amikor a versre kell írni a helyes mondással. A szórólapok is feszültség alatt állnak vagy nem feszültek.

Az egyik szótag végét és a másik kezdetét a fonetikában nevezik a szótagnak vagy a szótag határának. A szó oszlopokra oszlik, az orosz nyelvre jellemző feljebb eső sonoritás törvényével vagy a nyitott szótag törvényével összhangban. Vagyis a szó hangjai kevésbé sonorous és sonorous között mozognak. Ha egy szót szótagokra osztunk, akkor a szótagok közötti határ leggyakrabban az magánhangzó után és a mássalhangzó előtt megy át: ma-shi-na, ma-ha-zin, ka-sha, stb. szó. Ezért, amikor egy szót szótagokra osztunk, olyan szabályokat használunk, amelyek az álhangok közötti mássalhangzók eloszlásának általános mintáin alapulnak.

Kapcsolódó cikk

Hogyan kell hangsúlyozni a "táncos" szót